Huszonnyolcadik fejezet...*

Megöleltük egymást majd kivettem egy üveg Jim Beam-et és vagy a negyedéig leittam, Klau azonnal kikapta a kezemből és ő is jósokat megivott belőle majd Kitti is, azonnal elfogyott. Kicsit kábán de felmentünk az emeletre majd nagy nehezen én elaludtam.
Reggel azonnal letusoltam meg a többi dolgot elvégeztem rápillantottam az órára fél 8 volt felkaptam a telefonom zsebre vágtam és indultam is Mercihez a kórházba.
-Jó napot kívánok a tegnapi hegyi balesetes hölgyhöz jöttem.-mondtam a portás nőnek.
-Ó igen..-Sajnálom de a doktor úr megmondta, hogy ezen a héten tilos bemenni hozzá.
-HÖLGYEM KÖNYÖRGÖM NE IDEGESÍTSEN FEL...HA NEM LÁTOM AKKOR ENGEM IS BE KELL FEKTETNI.-kiabáltam idegesen és a könnyeimmel küszködtem.
-Sajnálom, de én nem engedhetem be...-Annyit megtudok tenni, hogy ide hívom a doktor urat.
-Jó de minél hamarabb.-mondtam neki idegesen. Leültem majd 2 percen belül jött is a doktor azonnal oda sprinteltem hozzá.
-Uram kérem nem fogok vele semmit csinálni, de ha nem látom össze roppanok.-kérleltem az orvost.
-Jó napot..-Értem, jó bemehet, de bármikor komplikáció léphet fel... a kis hölgy állapota most stabil be lehet menni hozzá, de kérem semmihez se nyúljon, se a gépekhez, se hozzá.
-Értem, csak leülök mellé egy székre és beszélek hozzá, muszáj.-mondtam neki, majd előre indult én a nyomában.Már a szoba előtt voltunk és mondta, hogy menjek.Megtorpantam, féltem, hogy milyen állapotban van, majd benyitottam.
-Uram..jól van.?-rakta az orvos a vállamra a kezét.A kezemet az arcom elé raktam és zokogtam..
-Tudja ezért nem akartam, hogy bárki bejöjjön...
-Nem..nem jó...jól vagyok.-erőltettem meg magam.
-Jó akkor ott-mutatott egy székre.-foglaljon helyet.-Felkelni, megmozdulni nem fog.
-Nem baj de itt van velem.-bementem leültem az orvos kiment és becsukta az ajtót.
-Kicsim..-szóltam hozzá, de nem reagált semmit azonnal, mint zápor eső hullottak a könnyeim.
-Tudom, hogy nem hallasz, de remélem érzed, hogy itt vagyok és jobban szenvedek mint te, remélem nem hagysz itt... érted...??!Kitti Klau is szenved.. rongyosra sírták már magukat..egész éjjel csak te jártál a fejemben nem engedték, hogy itt maradjak ezért még jobban szenvedtem..remélem, hogy nem sokára minden a régi lesz.-ahogy így beszéltem hozzá és néztem a mozdulatlan testét..ami igazából csak fehér kötésből állt éppen hogy csak a szeme látszott ki..az egész arca, feje teste mindene gipszben merevítőkben volt becsomagolva..lélegeztető gépre volt kötve..csak a jobb kezéből 7 drót meg mindenféle kütyü lógott ki infúzió meg minden...az egész szobában az a rengetegféle gép amire rá volt kötve, hogy életben maradjon csak azok pittyegése töltötte be a csöndet..Néztem ahogy mozog a takarója a lélegzésétől.Majd újra beszéltem neki, egyszerűen muszáj hozzá beszélnem közben becsukom a szemem és elképzelem, hogy csak alszik és minden rendben..Nem tudom mennyi idő lehet, de a nosztalgiázásban és a beszélgetésbe kopogás zavart bele.
-I...igen.?-tértem magamhoz.
-Szia Har...-jött be Niall.-Úristen..-köszönt volna, de ugyan úgy reagált ahogy én és ő is elsírta magát.
-Szia Niall.-mondtam neki majd egymáshoz rohantunk és hosszas ölelkezésbe kezdtünk sírtunk egymás nyakába.
-Harry annyira sajnálom...tudom mit érzel..-mondta nekem Niall.
-Niall..ne..kérlek ne kezd...-nyugtattam.Majd leültünk és csak néztük.Majd sorra jött mindenki Kitti Klau nem bírták és először kirohantak...majd vissza jöttek körbe ültük Mercit.Mindenki sírt még Zayn is pedig ő nem sűrűn szokott.Nagyon sokáig csak néma csöndben ültünk a sírásunk a szipogásunk és a gépek hangja töltötte be kórtermet.Majd elkezdtünk beszélni Mercihez.Mindent ami eszünkbe jutott olyan volt mint minden átlagos nap nevettünk és éreztük Merci is nevet tudat alatt.Rengeteg mindenről beszéltünk, majd szépen lassan beesteledett.
-Sajnálom, de a látogató idő lejárt fáradjanak haza.-jött be egy nővérke.
-Én bent szeretnék maradni.-mondtam.
-Sajnálom, de a sürgősségi osztályokon tilos bent maradni az első héten bejönni se lehetne, de a doktor kivételezett önökkel.
Nagy nehezen majd beleszakadt a szívem, de ott hagytalak ott kellett hagynom téged haza rángattak.Majd mentem lefeküdni.De nem tudok aludni így folytattam és beszéltem hozzád még mindig..
-Te vagy az egyetlen dolog amin az eszem jár.Az arcod, a gyönyörű mosolyod ahogy teletölt egy szobát élettel, a kékes szürke szemed ahogy világít a fényben. Nem tudom mit csinálok, ha nem jössz vissza...most élet halál között lebegsz..az orvos hiába mondja stabil az állapotod, de ahogy láttalak nem úgy néz ki..Téged nem tudnálak elfelejteni, ha bármi történne téged lehetetlen elfelejteni sőt nem is akarlak elfelejteni te vagy az életem, szeretlek.Már nem ettem azóta mióta megtörtént a dolog egyszerűen nem megy.
Ahogy beszéltem hozzád álomba estem és el aludtam.Reggel ismét azonnal a kormázba mentem, de ma délben keltem fel sokáig aludtam az egyetlen jó dolog hiszen ma is sokáig bent tudok nálad maradni.Beértem a megszokott úton rohantam a szobád felé.Leültem melléd és először csak néztelek minden egyes porcikádat megnéztem.Majd újra beszéltem hozzád elmondtam ugyanazt amivel álomba beszéltem magam.Tudom, hogy hallasz és értesz csak éppen nem válaszolsz, mert tudom, hogy az én hibám és haragszol mert nem vigyáztam rád eléggé és tudom ezért nem válaszolsz és tudom, hogy csak alszol.

*...Liam szemszöge...*
Egész éjjel Harryt hallgattam az ajtó előtt...Nagyon aggódok be fog dilizni, már most be van..azt hiszi, hogy Mercihez beszélt nem eszik nem beszél velünk, csak hozzá és azt hiszi az ő hibája..ez nem normális ez még csak a 3-dik nap..aggódok az állapota miatt, ha Merci meghal vagy nem kel fel hamarosan félek Harry nem lesz képes feldolgozni..
Reggel láttam/hallottam, hogy Harry megy be megint Mercihez. Én is felkeltem letusoltam megreggeliztem majd szóltam a többieknek, hogy menjünk a kórházba.Beértünk és mentünk is fel.Hallottuk ahogy Harry beszél..Kopogtam majd bementünk csak a szokásos csend utána mind beszéltünk.Így telt ez a nap is este megint Harry maradni akart de haza rángattunk bezárkózott a szobába megint és hallottam ahogy beszélt......

*..3 hét múlva...*

*...Niall szemszöge...*
Már 3 hét telt el és Mercinek ugyan az az állapota.. igaz a teste gyógyul és már nincs nyakig bekötve, de még meg se mozdult minden nap úgy telik, hogy Harry már rég bent van amikor én beérek..aztán sorba a többiek..
-Lassan 1 hónapja ezt csináljuk és semmi félek nem fog többet felkelni..-mondta sírva Csenge.
-NEM ILYET MÉG EGYSZER NE MERÉSZELJ MONDANI.-kelt ki magából Harry.

*...Harry szemszöge...*
Amikor Csenge azt mondta én majdnem felpofoztam, de inkább csak leüvöltöttem a fejét.Este megint lefeküdtem és bezárkóztam..nem akarom hallgatni ahogy a srácok leüvöltik a fejem, hogy egyek valamit..nem egyszerűen ha egy falatot lenyelek ki is jön..Nem érdekel, csak az, hogy befeküdjek az ágyba és Mercihez beszéljek..
-Szia szerelmem..remélem most már nemsokára meg bocsátasz és hozzám szólsz, mindenki kérdezi, hogy hogy vagyok és mondom, hogy jól, de, hogy őszinte legyen nem vagyok jól, és igen tisztában vagyok vele, hogy te sem..de te nem tudod milyen ez az égész...azon gondolkodom, hogy egy hónapot várok és ha nem szólsz hozzám véget vetek az életemnek...fogd már, fel hogy nem tudok élni nélküled..ez nem mehet így tovább fel fogod hogy szeretlek és ezentúl jobban fogok rád vigyázni.??!!

*...Liam szemszöge...*
Megint beszél...ezt nem hiszem el..
-..azon gondolkodom, hogy egy hónapot várok és ha nem szólsz hozzám véget vetek az életemnek...fogd már, fel hogy nem tudok élni nélküled..ez nem mehet így tovább fel fogod hogy szeretlek és ezentúl jobban fogok rád vigyázni.??!!-amint ezt meghallottam kikeltem az ágyból és dörömbölni kezdtem Harry ajtaján.
-Mit akarsz Liam.?-nyitotta az ajtót vörös kisírt szemekkel Harry.
-Harry.-mentem be az ajtón és becsuktam magam mögött.-Ez így nem mehet tovább, megőrültél, mi az, hogy öngyilkos leszel.?-Fejezd be.!-Merci szeret és nem a te hibád fogd fel itt fogsz éhen halni most azonnal álljál le.!-Holnap megtiltom, hogy bemenj a kórházba pszihológushoz megyünk.!!
-Liam te nem értesz semmit.!-Nem tilthatod meg akkor is bemegyek és nekem semmi bajom nem kell a pszihológus.!

*...Harry szemszöge...*
Liam elakar vinni azt hiszi bolond vagyok, de nem.. ő ezt nem érti...Nagy nehezen elaludtam, reggel Liam ott ült már ébren mellettem azt hiszem komolyan gondolta amit este mondott.
-Liam nem nem megyek hagyjál békén.!-lökdöstem.
-Ha nem jössz el bezárlak és Mercihez se mehetsz.-itt kiakadtam, nagy nehezen de elmentem Liam-el a terápiára.Kaptam egy női pszihológust Anna-t nagyon kedves és azt mondta csináljak úgy mintha ő Te lennél kicsim és beszéljek hozzá...de ez megőrült.? Hogy lenne ő te.? Meg mondtam neki, hogy ez lehetetlen..erre azt mondta akkor írjak neked leveleket és azt mondta arra válaszolni fogsz ebbe belementem. 
-Szeretnék egyedül lenni, de rengetegen nyüzsögnek a házunkba...-mondtam Anna-nak.
-Értem, nincs külön házad esetleg.?
-De van.!
-Akkor költözz oda ameddig neked jól esik.-mondta Anna.Így is lett Liam segített össze csomagolni természetesen a te ruháidat amikben itthon szaladgáltál vittem magammal és a párnád meg a takaród a kedvenc sapkád amit azért hordtál mert szerinted borzalmas a hajad és felvetted otthon, hoztam magammal. Liam elment én leültem a székbe amibe te is szoktál felvettem a sapkád és a pulcsid majd elkezdtem írni neked.Remélem, hogy Anna-nak igaza lesz és válaszolsz.

*...Reggel...*
Felkeltem boldogan hiszen abba a hitben voltam, hogy mellettem fekszel, de nem voltál ott.Felkaptam a pulcsidat magam és lesiettem a konyhába mert arra gondoltam csak reggelit készítesz mint régen, de csalódnom kellett nem voltál ott és a fürdőben sem.Sírva zuhantam a kis székbe mert még mindig haragszol, de akkor folytatom az írást.Tudod, amikor először megláttalak a kórházban...soha nem leszek képes elfelejteni azt a napot amikor láttam, hogy mozdulatlanul, magatehetetlenül fekszel a kórházi szoba ágyán kísért engem minden nap, hogy az én hibám mert nem vigyáztam rád eléggé és te ezért nem szólsz és válaszolsz nekem sajnálom....szeretlek.Remélem vissza jössz hozzám ugye vissza jössz vagy nem.?!Én akarom..Hiányzik az ahogy régen volt ahogy reggel felkeltem te rám mosolyogtál, a csókod, a hangod, az illatod a nevetésed..érted...??!! minden nap egyre jobban hiányzol és már értelmét sem érzem, hogy bemenjek hozzád mert úgy sem szólsz hozzám.Mindenkinek egyre nehezebb ....mindenki nehezebben mosolyog nélküled te adtál életet a nevetésünknek.Tegnap egész nap írtam neked, de ma reggel szomorúan ugyan azt éltem át te sehol sem vagy és nem válaszolsz.... a mai nap csendben telt.Ma Liam át jött megnézni, hogy hogy vagyok és hozott kaját azt mondta addig nem megy el míg nem eszem meg..Nagy nehezen, de megettem képzeld jobban lettem.De a lelkem fáj, mert még mindig nem szólsz.

*...Másnap...*
A konyhában ülök és írok neked reggelizek kérsz te is.?
Anna ma bejön Liam mondta tegnap, azt mondta elviszi amit írtam neked, de én nem akarom, mert ez neked csak és kizárólag neked szól.

*...Liam szemszöge...*
1 hónap telt el és Harry teljesen ki van..nem tudom mi lesz vele reméltem a pszihológus valami jó hírt mond, de nem... azt mondta nagyon megviseli ez az egész Harryt és azt hiszi Merci hallja, de haragszik rá..Ma bent voltam Mercinél, mint minden nap, Harry nem mert azt hiszi, hogy elég ha ír neki mert elolvassa..nagyon aggódok, lefújtuk az összes interjút, fotózást mindent Harry ilyen állapotba nem alkalmas a munkára, meg el sem jönne.

*...Kerek 5 hete a dolog óta...*

*...Klau szemszöge...*
Ki vagyok készülve, nem bolondultam meg mint Harry de már közel állok hozzá ahogy Kitti is ..nincs erőnk semmihez már nem látjuk értelmét annak, hogy bemenjünk a kórházba, mert nem bírjuk Mercit úgy látni....Belefáradtunk...

*...Zayn szemszöge...*
Nagyon aggódok mindenki miatt, de főleg Harryért, elmegyünk hozzá minden nap, de semmi javulás.Remélem Merci már felébred nagyon szeretem és csak ő tud az életünkbe nyugalmat hozni, ha rendbe jön...

*...Louis szemszöge...*
Merci már 5 hete eszméletlenül fekszik...Szükségem van rá, a nevetése a stílusa az egész lényére erőt ad ahhoz hogy én is éljek, Harry miatt is minden nap sírok elmegyek hozzá, de nem engedni, hogy ott aludjak, mert azt mondja Merci jön...nem érti ááá...Klau minden nap a vállamon sír alig csinálunk valamit..a napjainkat a csönd és a sírás jellemzi...

*...Kitti szemszöge...*
Nem akarom nem tudom elveszíteni Mercit ő mindig próbált segíteni nekünk amiben csak tudott, és most, mi nekünk kéne, de nem tudunk semmit csinálni imádkozunk érte..mindenkinek szüksége van rá...szeretjük...

*...Csenge szemszöge...*
Az egyetlen unokatesóm akit nagyon szeretek élet és halál között lebeg ha meghal én abba bele pusztulok...nagyon szeretem...sírok és könyörgök, hogy újra minden rendben legyen..

*...Josh szemszöge...*
Egy olyan lány fekszik a kórházban aki igen is megérdemli, hogy éljen gyönyörű kedves segítőkész..és azt hiszem túlságosan megszerettem..vissza fog, vissza kell, hogy jöjjön és mindennek a réginek kell lennie..

*...2 nap múlva...*

*...Liam szemszöge...*

Reggel a telefonom csörgésére keltem.
-Hállo.?
-Jó Napot.!-Mr Payne.?
-Igen én vagyok kivel beszélek.?!
-Doktor Miller vagyok Ms.Szabó orvosa.
-Igen uram miért hívott mi történt.?-záporoztam a kérdéseimmel az orvost még soha nem hívott.
-Uram az a helyzet, hogy... inkább azonnal jöjjenek be a kórházba...!!