Ennyien jártatok itt... ♥

2012. november 5., hétfő

Huszonkilencedik fejezet...*

-Uram az a helyzet, hogy... inkább azonnal jöjjenek be a kórházba...!!
-Rendben azonnal ott vagyunk visz hall.-azonnal leraktam és rohantam a többiekhez.!!
-SRÁCOOOOOOOOOK.!-üvöltöttem.
-Mi az Liam mi történt.?-kérdezte azonnal mindenki.
-M..mo..most hívott Merci orvosa...-mondtam majd elsírtam magam.-azt mondta azonnal menjünk be.-mindenki a kezét a szájához kapta és azonnal zokogni kezdett mindenki felkapta a cipőt/kabátot és rohantunk a kocsikhoz.

*...15 perc múlva...*

Már itt vagyunk a kórházba.
-Uram itt vagyunk mi történt.!?-kérdeztem azonnal.
-Jó napot.!-Az a nagy helyzet, hogy a kis asszony fel kelt.
-Úrsiteeeeeeeeen.-tört ki mindenkiből a hisztérikus sírás az örömtől.
-De...a nagy helyzet az, hogy nem emlékszik semmire és senkire...minimum fél év vagy több ki esett neki...a 2 lába és karja még gipszben van, de másfél hét és azokra sem lesz szükség, a feje is szépen begyógyult 2 vagy két és fél hét és olyan lesz külsőleg mint régen, csak a memóriája nem..-mondta az egész történetet az orvos..
-De...ez...akkor ránk nem emlékszik és semmire..akkor azt se tudja, hogy hogy kerültünk ide meg semmit..-nyitotta óriásira a szemét Niall.
-Így van..sajnálom...de bármi egy illat, hely, ember vissza hozza az emlékeit.
-Te úr isten.-törtem le.
-Akkor csak ránk emlékszik...-sírt Kitti és Klau.
-Igen..
-Skacok, ti nehogy bejöjjetek, mert Merci hatalmas fan és imád titeket...és mivel nem emlékszik semmire itt fog meghalni az ágyon..-mondta komolyan Klau.
-Menjetek haza és majd elmondjuk mi volt.-mondta Kitti majd elbúcsúztak a srácoktól és Csengétől, mert őt se tudja, hogy itt van.

*...Klau szemszöge...*
Miután elmentek a többiek mi bementünk.Merci feküdt és nem vette észre, hogy bementünk halkan oda mentünk mellé.
-KITTI KLAU ÚRISTEN.-sírta el magát Merci.
-Merci..-mondtuk Kittivel és azonnal megöleltük és csak zokogtunk.
-Mi ez.?-És hol vagyok.?!-Mért karattyol mindenki angolul, miért vagyok kórházba mondjatok el mindent.!-mondta Merci.

*...Merci szemszöge...*
Felkeltem és nem kicsi fájdalmaim voltak, de megszoktam és elkezdtem kiabálni, bejöttek orvosok meg mindenféle emberke és hablatyoltak nekem angolul, nem vágtam, hogy mi van ezért beszéltem nekik vissza majd megkérdeztem, hogy hol vagyok és mégis mi történt és hogy kerültem ide, de senki nem válaszolt..Majd jött Kitti Klau annyira megörültem.
-Mond el mire emlékszel.-mondta Klau.
-Őőő..konkrétan arra, hogy angol vizsgát letettük és nagyon örültünk, hogy túl voltunk rajta majd délután sétálgattunk és este lefeküdtem aludni és itt keltem.-mondtam nekik.
-Te jó ég...semmi másra.-akadt ki Kitti.
-Kéne.?-néztem rájuk értetlenül.
-Na jó...szóval az van, hogy Londonban vagyunk.
-TE JÓ ÉG AKKOR EZÉRT MOTYOGOTT MINDENKI ANGOLUL.?-csillant fel a szemem.-DE HOGY MIBŐL ÉS ANYUÉK ELENGEDTEK.?-kérdeztem.
-Igen London a nagy álmunk...és amit te mondtál az fél éve történt...-mondta Klau.
-HOGY MI.?-FÉL ÉVE.?-BETEGEK VAGYTOK.?-néztem értetlenül.
-Merci hatalmas baleseted volt és ezúton amnéziád is lett nem emlékszel az elmúlt fél évre, mindent elmesélünk sorba..-mondta Klau.
-Úristen...debilnek érzem magam.-hajtottam le a fejem...
-Akkor az elejétől röviden.-kezdte Klau.

*...Kitti szemszöge...*
Elmeséltük Mercinek mi történt, de csak nagyjából nem mondtuk a fiúkat és mondtuk mindent meg tud idejében, nem akartuk felizgatni.Így is mi is majdnem elájultunk végre vissza jött a legjobb barátnőnk és ez épp elég.

*...1 hét múlva...*

*...Merci szemszöge...*
Kitti Klau minden nap bejöttek és ma van itt az ideje, hogy haza menjünk kíváncsi vagyok hol élünk...még mindig nem hiszem el London úristen..és elszöktünk és voltam egy One Direction koncerten te jó ég..és nem emlékszem rá..minden este sírtam, hogy a srácokra nem emlékszek és a koncertre se..KLauék azt mondták voltunk kalandparkba és ott ügyetlen voltam és lezúgtam...
-Hello sziaa.-jöttek be a lányok.
-Jajj végre már tűkön ülök, hogy ne csak a Londoni kórházat és egy üres utcát lássak Londonból, hanem magát a várost és hátha találkozok a srácokkal.
-Na kész vagy.?-kérdezte Kitti.
-Már a születésem napjától kezdve kész vagyok menjüüüünk már.-sürgettem őket.
Kimentünk és én egyből sírtam, az emberek, a szag, a környezet ne hiszem el még mindig LONDOOOON GYEREKEK LONDON AHHW.
-Menjünk Nando's-ba hátha Niall ott van.-mondtam nekik csillogó szemekkel.
-Nem hiszem inkább menjünk haza.-mondta Kitti, nagyon furán viselkednek nem értem, de nem teszem szóvá.
-Ajj..menjünk éhes is vagyok, de azért egy próbát meg ér, ja és tudjátok hol laknák már a srácok akkor is megakarom őket ismerni.-mondtam nekik ők nagyon hülyén viselkednek és ha a fiúkat felhozom nem mondanak semmit terelik vagy kussolnak nem értem nem szeretik már őket.?!Majd kezelésbe veszem őket.
-Na itt a Nando's.-nevetett Klau.
-Jáááj.-álltam meg előtte tágra nyílt szemekkel majd besprinteltem, körbe pásztáztam, de Niallt nem láttam, de viszont vagy egy rakás lány jött oda hozzám, képet, autogrammot kértek meg kérdezték, hogy vagyok meg örülnek, hogy itt vagyok meg stb.
-NE.!!!!!!!!-kiabált nekik Kitti és Klau, de hozzájuk is rohantak..hmm ez felettébb gyanús még mit nem mondtak vajon el...Miután elzavarták a lányokat kértünk kaját.
-Na szóval...-kulcsoltam össze ujjaimat és az asztalra könyököltem.-Akkor beszéljünk komolyan.!-néztem szúrós tekintettel rájuk.-Mégis mi volt ez a jelenet az előbb.?-Mit nem mondtatok még el.?-néztem rájuk, de láttam rohadt idegesek és terelik a témát azt mondták otthon majd megértem..Meg kajáltunk és indultunk a titokzatos "otthon"-unk felé ahol majd "mindent" megértek..

*...Fél óra múlva...*
 -Na asszem Nando's-ba se sűrűn megyek, ha ilyen messze van.-lihegtem.
-Már nem..-mondta Kitti és Klaura nézett.
-He.?
-Ezzel arra célzott, hogy itt vagyunk.-mutatott mögém Klau.-Isten hozott végre újra otthon Merci.
-Aaaaaaaaaaaaaaaaztaaaaaaaaaaaaa.-ámuldoztam az óriási házunk előtt.-Ezt miből, vagy hogyan fizetjük és 3-an ekkora házba.?-néztem bambán rájuk.
-Ne kérdezz már ennyit menj be.!-utasított előre Klau.
-Nyitva.?-nyomtam le a kilincset.-Komolyan nyitva hagyjátok, amikor elmentek raboljanak ki bolondok.-magyaráztam és néztem őket miközben mentem be.
-MERCIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.-hallottam, hogy valakik üvöltik a nevem.
-Csajok ki lakik még velünk.-néztem rájuk furán és kérdeztem suttogva, majd mintha valami bivaly csorda lábdobogásokat hallottam a lépcső felől.
-Merci kérünk ne legyél rosszul és ne ess össze.-parancsolt rám Kitti.
-Miért lennék.?-kérdeztem Kittitől majd vetkőztem le és a nappali felé néztem ahonnan jöttek ki az emberek.
Mi.?!..Mi a jó büdös...álmodok és a mennyországba kerültem, vagy csak szimplán halucinálok, be diliztem..nem ez nem valóság....magyaráztam magamba, de nem csalt a szemem...NIALL LIAM ZAYN LOUIS JOSH JÖTTEK A NAPPALIBÓL HOZZÁM.!! ÉRTITEK HOZZÁM.!!!!!!!!...meghalok...
-ÚRISTEN.?!!!!!!-EZ MI.?!-HOGY.???!-NEM EZ NEM VALÓSÁG..-kiabáltam hisztérikusan és sírva.
-Merci...végre, hogy újra itt vagy nagyon aggódtunk nagyon szeretünk..-mondták nekem mindannyian..na ne szopassatok már...ezt nem hiszem el..csak bámultam és bőgtem...és röhögtem nem hittem el...de hát télleg..ez a valóság és a fél év alatt megismerkedtünk, össze költöztem a szerelmeimmel akiket a világon legjobban szeretek...ez lehetetlen.
-Ahogy látom nem mondtátok el neki.-nevetett sírva Niall majd felkapott és el sem engedett csak ölelt és puszilt én is őt teljesül az álmom, áááá még mindig nem hiszem ez a világ legszebb álma soha nem akarok felkelni...
-Te kis majom tudod hogy kikészültünk miattad.?-jött oda Zayn...te úr isten ez az ember még sexibb élőbe és szeret és aggódott értem nem hiszem el úristen, nagyon nevetek..beugrottam a nyakába és vele is sokáig ölelkeztünk.
-Nem tudod elképzelni mit éltünk át az elmúlt másfél hónap alatt.-jött oda Liam is írva, te jó ég Liam....vele ölelkeztem a legtovább annyi puszit adott haha. Aztán ugyan ez volt Louval és Josh-al is, majd Csengucim is jött de rég nem láttam legalább is tudatom szerint...
-Most már boldogan halok meg..-mondtam zokogva...-De állj Harry hol van.?-kérdeztem aggódva.
-Merci...tudod..Harry...az megbolondult...bele bolondult..-kezDte Lou.
-HOGY MI.?-MIBE.?-NE IDEGESÍTSETEK.-törtem össze majd lezuhantam a padlóra és zokogtam.
-Merci Harry a...t...te...te barátod..-mondta Niall szomorúan..nem értem miért, de erre felkaptam a fejem.
-MI VAN.?????????????????????-NEM..AZ NEM LEHET...ARRA EMLÉKEZNÉK.!!!!!!-kapkodtam össze vissza a fejem.
-Tudod, azért volt az a jelenet a Nando's-ba.-mondta Klau.
Itt tudatosult, hogy komolyan beszélnek...
-Ő hol van.?-Harry hol van.?-Életem szerelme hol van.?.törtem ki.
-Gyere elviszlek hozzá.-mondta Liam majd megfogta a kezem és beültünk a kocsijába.

*...10 perc múlva...*
-Itt vagyunk ez Harry háza, nem emlékszel sok időt töltöttetek itt ketten.-mondta Liam.
-Nem..sajnos nem...a világ legszexisebb legcukibb legsármosabb legjobb hangú srác a barátom és semmire nem emlékszek Liam semmire..ez bosszantó..-mondtam neki sírva.
-Tudom.-simogatta meg az arcom könnyeimet letörölte majd beindultunk.
-Menj csak.!-utasított előre.
Így tettem benyitottam, de nem láttam Harryt sehol..csak papír darabokat felvettem és elolvastam egy párat azonnal sírásban törtem ki mind nekem szólt azt hiszi az ő hibája mert nem vigyázott rám...ha ezt tudom..istenem...Rohantam ide-oda a házban, de nem találtam...majd egyszer hallottam egy ablak csapódást, felrohantam a 2-dik emeletre és be az első szobába.
-Ha..Harry.?-nyitottam óvatosan az ajtót, majd bementem és becsuktam magam mögött, ő hátat fordított azonnal és ledermedt ahogy én is majd lassan elindult hozzám.

*...Harry szemszöge...*
Hallottam, hogy valaki be jött a szobába, azonnal megfordultam és Mercivel találtam szembe magam..azt hittem csak a szokásos halucinácio lassan elindultam felé majd gyorsítottam a lépteimet, hogy nehogy mint minden nap köddé váljon, de most más volt ő volt ott volt.
-K..k..ki...kicsim Merci végre itt vagy ugye már megbocsájtottál, ugye vissza jössz hozzám ígérem ezentúl jobban figyelek, vigyázok rád te vagy az életem, soha többet ne menj el ilyen sok időre.-mondtam neki és azonnal magamhoz szorítottam és zokogásban törtem ki, de ahogy észre vettem ő nagyon remegett, félek még haragszik lassan elengedtem.

*...Merci szemszöge...*

-Ha..Ha..Harry...ne...nem hiszem el, hogy itt vagy.!!-Semmire se a te hibát, nem haragszok, te vagy az életem az egyetlen ember akire soha nem tudnék haragudni kérlek bocsáss meg azért, mert itt hagytalak és semmire nem emlékszek...szeretlek.-mondtam neki nem ismerem csak annyira mint minden más Directioner, de ezek szerint nagyon szeret és már 2 hónapja együtt vagyunk és szeretjük egymást remélem vissza tér a memóriám, de mit mondhatnék ő az akiről minden este álmodtam a szerelmem..
-Ne mondjunk semmit csak fő hogy itt vagy. SZERETLEK.!-kiabálta nekem a végét Harry majd felkapott az ölébe és "leszáguldott" velem a lépcsőn.
-Liam itt van.!-Télleg itt van, és szeret és nem haragszik itt az életem.!-Liam látod.-magyarázott Harry Liamnek szinte olyan volt mint aki drog hatás alatt van.
-Igen itt van Harry.-tört ki a sírás Liamből Harry letett majd 3-as ölelésbe kezdtünk azt hittem ott helyben meghalok bele fog telni egy kis időbe, hogy megszokjam, hogy a One Direction imád engem és Harry Styles igen HAROLD EDWARD STYLES A BARÁTOOOM.!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááá....Most én is olyan vagyok mint aki bedrogozott..
Haza mentünk otthon beszélgettünk rengeteget mindenről elmesélték töviről hegyire a dolgokat mindent. Így megtudtam, hogy már lefeküdtem Harryvel, a büdös picsába még arra sem emlékszem...na de nem baj, nemsokára személyesen is ezek szerint újra megtapasztalom..az biztos, hogy istenien csókol..ahhw.
Megvacsiztunk közösen majd olyan éjfél körül mentünk lefeküdni ölelkezve és csókolózva aludtunk el Harryvel.

*...Niall szemszöge...*
Örömmel kijelentem újra boldog vagyok itt van ő akit úgy szeretek, de sajnos nem emlékszik semmire ez részben jó és rossz is...nem emlékszik arra, hogy szeretem, de rossz mert semmire nem emlékszik a közös pillanatokból...remélem vissza tér az emlékezete...Este vacsi után mindenki lefeküdt..
Reggel egy hatalmas sikításra ébredtem és ahogy észre vettem mindenki más is Merci sikított mindenki rohant a szobájukba és végül kiderült, miért sikított...
-Tudjátok..-kezdte sírva Merci....

2 megjegyzés:

  1. Imádom egyszerűen imádom hamar kövit! :33 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon köszönöm és örülök.^^ 7végén hozok újat.^^ ♥

      Törlés